Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Nincs ez másként az élelmiszergyártókkal, és szakembereikkel sem. A mai piacgazdaságban hatalmas a versengés folyik a minél nagyobb vásárlói csoport megszerzéséért. Nagy piacot képez mára az egészségtudatos emberek egyre növekvő csoportja. A profot érdekében, pedig mindenki próbál egyre nagyobbat mondani. Hogy is van ez? Pár mindennapjainkban fogyasztott élelmiszercsoportot vizsgálva megpróbálok eloszlatni pár tévhitet.
A barnacukor egészségesebb: nem szeretnék senkit sem lebeszélni róla, hiszen különleges, finom a zamata. Ezzel szemben azaz állítás, hogy több tápanyagot tartalmaz, az egy fatális félretájékoztatás. Semmivel sem egészségesebb, mint a közönséges kristálycukor, ne dőljön be! A barnacukrok terén van még egy szándékos félreírás, az pedig a „nyerscukor” megjelölés.
Az érthetőség kedvéért. A folyamatot a cukornád szárának összezúzásával kezdik. Az összetöréssel barna, vagy sárga granulátum keletkezik. (ez a nyerscukor, ami emészthetetlen, és szigorúan véve ehetetlen) A zúzalékot ipari centrifugákba, turbinákba helyezik, és így nyerik ki a részben finomított változatot. Ezután a kinyert szirupot főzik. A főzés hatására bebarnul, és kinyerhetővé válik a melasz. A cukrot a melasz kiválasztásával teszik újra fehérré, így jön létre a kristálycukrot. A kinyerési folyamat azonban egy részénél sikertelen, a melasz egy része bennmarad a cukorszemcsékben, és így aranysárga, barna színű marad. Ezt nevezzük barnacukornak.
A nyers gyümölcs és zöldség táplálóbb: logikusnak tűnik, azonban csak szélsőségekben gondolkodó emberek elméletei közé sorolható ez a tézis is. Az igaz, hogy a főzés során a B6, és a C-vitamin mennyisége csökken, viszont sok egészségünket védő vegyület ilyenkor keletkezik. A nyersevők tézise szerint bizonyos enzimek hő hatására emészthetetlenné válnak. Ez valóban igaz. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmi rostok is a főzéssel roncsolódnak, így válnak számunkra emészthetővé. Vegyük példának a répát. A nyers répát elrágni, is nehéz feladat, megemészteni meg egyszerűen lehetetlen. Német kutatók 201 nyersevő ember részvételével létrehoztak egy kutatási csoportot. Az eredmény számukra is meglepő volt, hisz a logika nem ezt az eredményt remélte. A szervezetük koleszterin, és tiglicerin szintje lecsökkent, ezen belül a HDL koleszterin (jó koleszterin) mennyisége is, viszont felszaporodott a szervezetükben a homociszterin, azaz aminosav, ami a szívrohamért, és a stroke-ért felelős.
A barnacukor egészségesebb: nem szeretnék senkit sem lebeszélni róla, hiszen különleges, finom a zamata. Ezzel szemben azaz állítás, hogy több tápanyagot tartalmaz, az egy fatális félretájékoztatás. Semmivel sem egészségesebb, mint a közönséges kristálycukor, ne dőljön be! A barnacukrok terén van még egy szándékos félreírás, az pedig a „nyerscukor” megjelölés.
Az érthetőség kedvéért. A folyamatot a cukornád szárának összezúzásával kezdik. Az összetöréssel barna, vagy sárga granulátum keletkezik. (ez a nyerscukor, ami emészthetetlen, és szigorúan véve ehetetlen) A zúzalékot ipari centrifugákba, turbinákba helyezik, és így nyerik ki a részben finomított változatot. Ezután a kinyert szirupot főzik. A főzés hatására bebarnul, és kinyerhetővé válik a melasz. A cukrot a melasz kiválasztásával teszik újra fehérré, így jön létre a kristálycukrot. A kinyerési folyamat azonban egy részénél sikertelen, a melasz egy része bennmarad a cukorszemcsékben, és így aranysárga, barna színű marad. Ezt nevezzük barnacukornak.
A fogyókúrázok lelkesedését is el kell vennem sajnos. A fentiek ismeretében már biztosan sejti, hogy a két cukor kalória tartalmában nincs különbség. Egy kiskanálnyi cukor 15 kilokalóriát tartalmaz. A gyártási folyamat ismeretében világossá válik az is hogy, a két termék tápanyagszintjében sincs lényeges különbség. A hirdetésekben felfújt ásványi anyagszint, laboratóriumi körülmények között is csak nyomokban mérhető.
A nyers gyümölcs és zöldség táplálóbb: logikusnak tűnik, azonban csak szélsőségekben gondolkodó emberek elméletei közé sorolható ez a tézis is. Az igaz, hogy a főzés során a B6, és a C-vitamin mennyisége csökken, viszont sok egészségünket védő vegyület ilyenkor keletkezik. A nyersevők tézise szerint bizonyos enzimek hő hatására emészthetetlenné válnak. Ez valóban igaz. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az élelmi rostok is a főzéssel roncsolódnak, így válnak számunkra emészthetővé. Vegyük példának a répát. A nyers répát elrágni, is nehéz feladat, megemészteni meg egyszerűen lehetetlen. Német kutatók 201 nyersevő ember részvételével létrehoztak egy kutatási csoportot. Az eredmény számukra is meglepő volt, hisz a logika nem ezt az eredményt remélte. A szervezetük koleszterin, és tiglicerin szintje lecsökkent, ezen belül a HDL koleszterin (jó koleszterin) mennyisége is, viszont felszaporodott a szervezetükben a homociszterin, azaz aminosav, ami a szívrohamért, és a stroke-ért felelős.
A főzés hatására nem csak a szervezetünk számára nélkülözhetetlen élelmi rostok válnak emészthetővé, hanem más igen fontos vegyületek, mint az antioxidánsok felhalmozódnak. A paradicsom példának kedvéért főzés után ötször annyi antioxidáns likopint tartalmaz, mint nyers formájában. Én innen ülve nem tudnék pálcát törni a két táplálkozási irányzat fölött. Amondó vagyok főzzünk sokszor finomat, és harapjunk jóízűen egy finom eperbe, vagy tömjük meg a hasunkat finom salátával.
A fagyasztott, és a konzerv zöldségek és gyümölcsök kevésbé táplálóak: Az állítás csak a leszüretelés pillanatáig igaz, ugyanis a szüret után ládákba kerülnek, mert az utakon zötykölődve sokszor hatalmas távolságot tesznek meg a piacok kofáihoz, vagy a boltok polcáig. Nem beszélve arról, hogy a kiszállítás előtt hetekig állnak a gazdaságok raktáraiban. Az idő haladtával pedig enzimek szabadulnak fel, aminek hatására a tápanyagok sorjában megsemmisülnek. Ezzel szemben a feldolgozóüzem a frissen szedett terményt aznap lefagyassza, konzerválja. A fizikai tartósítás után az ennivaló még mindig kétszer annyi tápanyagot tartalmaz, mit a hosszabb ideig tárolt társaié.
A konzervek tartósítása közben ugyanaz a folyamat jön létre, mint a főzés során. Egyes vitaminok száma lecsökken, esetleg megsemmisül, míg hasznos vegyületek pont ilyenkor szaporodnak fel. Egyedül csak az ízek miatt találhatunk bennük kivetnivalót. Vagy mégsem? A fagyasztott eper kiolvasztás után nem az igazi, a lekvárja pedig mennyei. Egy biztos. A tartósítási technológiák sokat fejlődtek az évek folyamán. Már sok sztárséf sem ódzkodik a használatuktól.
A kávé mint rákkeltő anyag: Az 1970-es években ütötte fel a fejét a pánik egy német kutatócsoport bejelentése alapján, miszerint a kávét fogyasztó nőknél ciszták alakulnak ki a mellben. A gyakoriság a ciszták esetén arra mutat rá, hogy a kialakulása után nagyobb eséllyel alakulhat ki a rák betegsége. A kedélyek borzolásához 1981-ben csatlakozott az amerikai Harvard egyetem kutatócsoportja is, amikor a kávé fogyasztását szervesen összekapcsolta a hasnyálmirigyrákkal. Később más kutatóintézetek, nagyobb kontrolcsoporton, fejlettebb eszközökkel végzett kutatások során semmilyen összefüggést nem tudott kimutatni a kávéfogyasztás, és a rákos megbetegedések bármilyen formája között. Sőt, még a koffeintartalma miatt retteget magas vérnyomás kialakulására sem találtak egyetlen esetet sem.
